C NEMZETI stflus kezdeményezésében két egy- 
mVjA mästöl eltérö üttörövel talâlko2;unk: az; egyik 
tr Lechner Ödön^ aki ugys^ölvân a semmiböl terem- 
A tette meg egyéni értékü stilusât, mig a mâsik a 
I hagyomâny szilârd talajära épi't. Vesérlö eszméje, 
^ hogy a nép nyelve azonos müvészetéveb csak- 
hogy as: anyagon keresztül szöl formanyelvében. 
Mintkezdö, 1902-benindul azAlföldre, Göcsejbe, 
Somogyba, Mezökövesdre, Kalotasz;egre, Székely- 
földre, hol meg is telepedett, E vidékek rejtett 
helyeit felkutatva, az ösi föld lelkét olvasta ki népi épi'tésekböl, faragott, fes- 
tett holmikböh Izmos gerendâk együvérovâsâban a magyar erö ösi törvényét 
ismerte meg s a tanulsâgokat lefektette az utödoknak. Ez Wigand, a tanâr, 
épftömuvész s irö. Itt nem akarunk bfrâlatot kifejteni, melyiknek lesz; igazja, 
arra târgyilagosabb utödok hivatvâk. Ellenben lelkiismeretbeli kötelesség 
a két mester egyazon céljât, de ellentétes törekvései körül felmerült vélemé- 
nyeket szemelvényekben bemutatni. Egybehangzâsuknâl tanulsâgosak a 
közönség s as ifju épftésznemzedék iränyi'tâsâra. Kös „A nemzeti müvéssiet“ 
c. tanulmânyâban - „Magyar Iparmüvészet“ 1910. évfolyam - mondja: 
„Lechner abböl indult ki, hogy olyan alkotâsunk nem volt, amit épitészietünk 
alapjâul vehetnénk. Csak diszitésünk van. Ö tehât indus elemekböl, barokk 
vonalakböl s magyar himekböl alkotott a maga ssâmâra külön stilust. !gy 
született az Iparmüvészeti Muzeum - melyet Töth Béla az Esti Levél- 
sorozatâban „cigänycsâszâr palotâjâ“-nak nevezett -, a Földtani Muzeum, 
a Postatakarékpénztâr stb„ amelyekre kimondottäk: magyar stilusuk van. 
Mindegyik egy zseniâlis müvész alkotâsa, de egyuttal öriâsi tévedése is“... 
Az ,,Ethnografia‘‘ - 1928. évf., 2. sz. - Czakö E. „A magyar népmuvészet 
vâlsâga“ cfmen frja: „Lechner a delhii indohâz mintâjâra megépftette a 
magyar sti'lusnak nevezett Iparmuvészeti Muzeumot, akként dfszi'tette 
„magyarosan^, hogy egy müncheni szobafestönek - Scholtz Robert - kezébe 
adta Huszka könyvét, aki azutân a német reneszânszindâk közé behelyet- 
tesi'tette a magyar suba-hfmeket“. Padânyi Gulyâs az Egylet közlönyében 
râmutatott a Lechner és követöi tülkapâsaira, s bizonyitotta, hogy „az ö 
s követöi sti'lusa „nem magyar, csak magyaros“ s mint olyan, nem köszönhet 
sokat nekik. Egy a „Lechner müvészete“ ci'men az Egyletben -1928 februâr 
hö 19-én - tartott elöadâshoz hozzâszölva, vitatta, hogy: „...nem lehet 
Lechnernek s követöinek a maguk részére kisajâtitani a magyaros törekvé- 
seket, mert Lechner egyénisége nem tud folytatöra talâlni, ez mutatja, hogy 
ö s követöi nem helyes uton keresik a megoldâst. Nem a morfondirozâsuktöl 
vârhatö a magyar stflus, hanem a hagyomânyokban valö gyökerezésétöl“. 
A P. H.-ban „Ujra védelmezik Lechnert'* cimen azt i'rja: .. .„Egészen 
természetes, hogy abban a korban kitörö lelkesedéssel fogadtâk Lechnert, 
7